Nem minden (alap)múlt idejű (-ed végű vagy rendhagyó)
igealak vonatkozik a valóságos múlt időre.
A szócikk azokat az eseteket tekinti át, amikor az ige múltidejű alakjának
a jelentése nem a múltra vonatkozik, hanem egyebet - kívánságot, feltételt,
stb. - fejez ki.
(a) Alapmúltat
kell használni az if2 típusú feltételes mondatoknak abban a
részében, amely a feltételt tartalmazza, pl.
If you stayed longer, we could finish today
Viszont:
Nem lehet múltidejű az ige, ha a
feltétel a jövőre vonatkozik:
'Ha kiolvastad a könyvet, add tovább Sacinak' nem lehet: When you finished...
Itt csak alapjelen vagy múltjelen állhat:
When you finish / have finished the book, pass it on to Saci
(b) A
feltételes főmondatnak (a would-os mondatnak) alárendelt összes
tagmondatban az igeidő csak alapmúlt lehet (alapjelen - és különösen would-alak
- soha nem). Ez azért okozhat nehézséget, mert magyarul itt nem feltételes alak
áll. Ez
a forma (a példákban was és asked) csak nyelvtani kényszer miatt
múlt idejű:
I
would never ask you to do anything that was against the
regulations
If
I had the time, I'd go out with the twins whenever they asked me
It's time the children went to bed
Az it's time-ot követheti
to-igenév is:
It's time (for the children) to go to bed
I'd rather you studied Classical Greek instead
of computers
I'd sooner you studied Classical Greek instead of computers
jelentése kb.
ugyanaz, mint az I wish you would study Greek... illetve az
If only you would study Greek... mondatoknak
- Ugyanez az I'd rather
múltimúlttal múlt értelmű:
I'd rather she hadn't sent you to that stupid Swiss school
Kb. ugyanaz,
mint az I wish she hadn't sent you... illetve az
If only she hadn't sent you... mondatok.
(a1) He's
shouting as if I
am deaf
He's shouting as if I was deaf
He's shouting as if I were deaf
He's shouting as though I am deaf
He's shouting
as though I was deaf
He's shouting
as though I were deaf
He's shouting like <főleg US> I am deaf
He's shouting
like <főleg US> I was deaf
(A mondat az "if2" feltételes mondatoknak
arra a részére hasonlít, amely a feltételt tartalmazza: 'ha süket lennék'
= if I was/were [de nem: am] deaf).
A jelenidő és a múltidő között
nincs lényeges különbség: arról semmiképpen nincs szó, hogy múltat akkor
használunk, ha az as if-et követő rész nem igaz, az legfeljebb kétesebb,
valószínűtlenebb, mint ha jelen idejű alak szerepel benne. Csak a jelen alak
használható viszont, ha tényt közlünk:
He looks as if he's sick; let's fetch a doctor
(nem lehet as if he was/were sick)
- Az as if-et going to-jövő
és will-jövő is követheti, pl.:
It looks as if/though it's going to rain soon
(a2) Viszont:
He speaks to us as if we had stolen their money
He speaks to us as though we had stolen their money
(A mondat az "if3" feltételes mondatoknak a
feltételt tartalmazó részére hasonlít:
ha elloptam volna... = if I had stolen...).
(b) Múltban
(b1) He shouted as if I was deaf
He shouted as
though I were deaf
He shouted as
though I were deaf
He shouted like I was deaf <főleg US>
(itt angolul
sem jó a ...had been...)
(b2) Viszont:
He spoke to us as if we had stolen their money
He spoke to us as though we had stolen their money
Megjegyzés: Valamennyi esetben a was változat a mindennapi használatot, a were a pedáns stílust jellemzi.
(5) A pedáns, irodalmi
stílusban múltidejű alak követheti a just imagine/suppose
kifejezést:
Just suppose someone found out about our plans
If
only I didn't have to get up at 6
I wish she loved me
Múlt jelentésben múltimúlttal:
If only I'd taken my father's advice...
ld 9
Ha a főmondat alapmúlban (vagy inges
múltban) áll, a mellékmondatban alapmúltat kell használni alapjelen helyett, pl.:
A magyarhoz hasonlóan,
udvariasságból, tiszteletből használhatunk múltidőt egyes bizonytalanságot
kifejező fordulatokban, pl:
You wanted to talk to me, didn't you?
I thought
you could use the other bike
Did you wish to see me,
sir?
I was wondering if you might like to come to the
cinema with me
I thought you might like to come to the cinema
with me
I was hoping you would like to come to the
cinema with me