(1) Partnerünk valamely mondatára gyakran reagálunk úgy, hogy érdeklődésünket, meglepetésünket, aggodalmunkat, vagy éppen dühünket, csodálkozásunkat vagy hitetlenkedésünket, esetenként éppen érdektelenségünket fejezzük ki a hallottak kapcsán; magyarul olyasmit mondhatunk ilyenkor: 'Igazán?', 'Ne mondd!', 'Tényleg?', 'Csak nem?' (Hogy közülük mikor melyik fejez ki pl. puszta érdeklődést s melyik haragot, azt magyarul is csak a konkrét helyzetet ismerve tudjuk megmondani.)
(2) A
viszontkérdések sok rövid válaszra/reakcióra (ld 153) hasonlítanak szerkezetüket és használatukat tekintve. A legegyszerűbb
közülük sokszor csak azt mutatja, hogy figyelünk a partnerre.
(a) Állító előzményre állító, tagadó előzményre tagadó viszontkérdés
[A: The Patakis are emigrating to Burma]
B: Are they?
[A: I had a terrible experience in the underground yesterday]
[A: I haven't got the faintest notion]
(b) Állító előzményre tagadó viszontkérdés: nyomatékos, feltétlen
egyetértést jelöl. Vigyázat: ez könnyen fordul ironikusba, így partnerünk
esetleg szándékunk ellenére ilyennek veheti:
[A: It was wonderful, don't you think so?]
A Wasn't it a wonderful speech! előzmény nélkül is elhangozhat (ld 177). Értékét tekintve ez a típus legalább annyira felkiáltás, mint kérdés.
ld 40
Funkcióige + névmás-alany.
Példáinkban: are + they; did + you; does + he.
Ha az előzmény-mondatban nincs segédige, a do-t használjuk
funkcióigeként:
ld 46
A: Hugo
wants to marry a dancer
B: Oh, does he?
(4) A
viszontkérdés nem azonos az alábbi két dologgal:
(a) az ismétlő visszhang-kérdéssel (ld 200), pl.:
[A: The Patakis are emigrating to Burma]
(ahol hasonlóan (még erősebb) csodálkozást fejezünk ki)
(b) a visszakérdezéssel: amaz kérdésre kérdez vissza, s célja az elhangzottak megismételtetése, vagy időnyerés, hezitálás kifejezése. Pl.:
[A: Have you ever used a fax machine?]
B: Have I used a fax machine? Good question...
(5) Hasonló szerepű, de főleg egy kikövetkeztetett vagy felismert tény ellenőrzésére szolgáló viszontkérdés-fajta az, amikor az állító alakú szerkezetet állító alakú (illetve - ritkábban - tagadó alakú szerkezetet tagadó alakú) utókérdés is (ld 191) követ. Ilyenkor az utókérdés dallama csak emelkedő lehet. A mondatot gyakran előzi meg az Oh vagy a So szócska. Az ilyen visszakérdezés gyakran bosszús felismerést, gúnyt, helytelenítést mutat:
[A: The Patakis are emigrating to Burma]
B: Oh,
they are(n't), are they?
[A: They say they don't earn enough]
- (A 2a típus esetén)
[A: She played badminton really well ]
B: Did SHE? azaz: .ˇ ?
Vigyázat: a magyar dallam: Valóban? .ˇ. ?
[A: She didn't want to play badminton]
B: Didn't SHE?
azaz: ..ˇ ?
Vigyázat: a magyar dallam: Valóban? .ˇ. ?
- (A 2b
típus esetén)
A (Yes,) wasn't it (just)! dallama ereszkedő:
(ˇ) ˇ.. (ˇ): pontosan olyan tehát, mint ezé a mondaté: Wasn't it
wonderful!
ld 40